Nagyon sokáig nem írtam semmit, mind időhiány, mind lelki okokból nem volt erőm írni a blogom. Bármennyire is akartam, de nem volt erőm horgolni, így nem volt miről írni sem.
Akkor kezdtem írni a blogom mikor elkezdtem horgolni, egyszerűen nem tudtam leállni a horgolással. Mindenhol horgoltam, munkába menet és jövet a buszon, az autóban, otthon szinte mindig. Egy életre szóló örömteli hír után (amire már tizenkét éve vágytunk), nagy projektbe kezdtem, meghorgolni egy teljes könyv állatkáit a születendő gyermekeimnek. A nagy öröm és boldogság, akarás, óvás és féltés ellenére elvesztettük őket! Összetörtem! Nehéz volt feldolgozni, hogy nincsenek, soha nem fognak játszani az elkészült állatokkal, nem mesélhetem el a történetüket nekik. Nem szülhetem meg, nem vehetem a karjaimba, nem szerethettem, nem óvhatom, gondoskodhatok, támogathatom Őket! Minden nap szenvedés volt, miközben azt éreztem nincs más vágyam csak az, hogy anya legyek. Rájuk vágytam, semmi nem segített, felejteni a fájdalmat, miközben tudtam el kell engedjem őket, hogy esélyt adhassak a leendő gyerekeimnek. De ehhez teljesen meg kellet, hogy változzon az életfelfogásom, bármi is történt az elmúlt másfél évben. Ezért össze szedtem magam, megváltoztattam az étkezésem, a sporthoz fűződő nem túl szoros viszonyomat, a gondolkodásomat, az egész életemet!
Aztán több sikertelen próbálkozás (inszemináció, lombik) után ismét terhes lettem, de megint elveszítettünk a babánkat. Újabb zuhanás, újabb talpra állás!
Mindezek ellenére úgy érzem most tényleg sikerült! Újra van igazán kedvem élni! Folytatni a nagy vágyam mellet az egyik nagy szenvedélyemet a horgolást is! Most, hogy megvannak az új életem alapjai, és a vágyaim az égbe emelnek, az abbahagyott projektek folytatódnak és új terveim vannak. Hamarosan jelentkezem!
Üdvözlettel: Crochet Fairy
